Bár pénteken kezdődött a rendezvény, mi nem tudtunk lemenni. A szombati program fél 8kor kezdődött, így 5kor keltünk és 6 után pár perccel indultunk Szolnokra. Mikor odaértünk a hotelhez, már sorakoztak fel a szebbnél szebb veteránok. Egy Packardon akadt meg a szemem egyből. Vezetője üdvözölt is, hogy az autómat ismeri, mert őnála FIVAzott… Főszervezőnél lejelentkeztem, majd átvettem a szeretett csomagot, amely a szokásos reklámok mellett egy program/itiner füzetet tartalmazott, egy kísérőlapot tartóval és egy a rendezvénnyel gravírozott tollat.
Nem sokkal ezután indult is a résztvevők sora, 47 autó és motor, a start pont felé. Elég feszülten tartottunk velük, még nem voltunk olyan túrán, ahol itinerből kellett volna olvasni az utat. Meg a Torinom sem méri a távolságokat…
A kocsikat percenként indították és a start után következett az első próba: 1/100-as feladat - 15 s alatt kellet megtenni kb 50 m-t. Persze túl gyorsan indultam, majd lassítottam és mikor már majdnem lejárt az idő, túlkésőn gyorsítottam. Gondolom tipikus kezdő hibák, olyan 17 s-re saccoltam az időm.
Innen egyből az itiner alapján átautóztunk Újszászra, a Kastély Otthon árnyas fákkal benőtt udvarába. Itt volt a második próba: 2. puzzle - egy szétvágott képet kellett minél gyorsabban összerakni. Fiaim gyorsak voltak, kereken 40 s alatt kirakták. Később beszélgettem más résztvevőkkel, s volt aki arra panaszkodott, hogy 3 percig tartott mire kirakta.
Friss pogácsa és tea után folytattuk az utunkat. Az itiner jelölt egy rossz útszakaszt, amely minden képzeletünket felülmúlt.
Egy kereken 2 km-es szakaszon az aszfalt már csak nyomokban volt meg és egy dimbes-dombos utón kellett lépésben végigmenni. A kocsi alja egyszer sem ért le, szal lehet, hogy ijesztőbben nézett ki, mint amilyen volt. Innen már nyugodt autózással elértünk Tápiószelére a Blaskovich múzeumba, ahol a 3. próba következett: toto – a múzeum kiállításával kapcsolatos kérdésekkel.
Kerek 10 km után megérkeztünk a következő állomáshoz a Kincsem Parkba. Itt kaptunk egy kis szabad időt, a fiaim egyből lecsaptak a minigolfra. Utána megmutatták nekünk a parkot és a Kincsem múzeumot, majd átmentünk ebédelni. Marha pörkölt volt tarhonyával. Flottul jött, nem is volt rossz, főleg ha az ember szerette az összetevőit. Aztán ebéd után jött a 4. próba: átlagtartó feladat - a következő szakaszt a vállalt átlagsebességgel kellett megtenni. Előzetes információk szerint normál országúton kellett 31 km mennünk. Bevállaltunk 50es átlagot. Aztán menetközben kiderült, hogy az út nagy része 60ra le van korlátozva… Ezt még kompenzáltam.
Így az általunk kiszámított idő előtt egy perccel értünk célba. Aztán utólag meg kiderült, hogy nem 31, hanem 34 km-es volt a táv. Talán máskor ki kellene számolnom az itinerből és nem a versenytársakra kéne hallgatnom.
De ezzel a próbával megérkeztünk a következő állomásra, Ceglédre. Leszakadt az ég, de ez nem tartott vissza minket az 5. próba megoldásától: műszaki feladat - 5 zárt üvegben volt különböző színű és állagú autósfolyadék, és ki kellett találni, hogy melyik mi. Volt egy sárgás, egy piros, egy barnás és két kék folyadék. Nos annyi visszajelzést kaptunk egyből, hogy 4et eltaláltunk, de még mindig nem tudjuk, hogy melyik négyet.
Ceglédről hamar továbbindultunk, mert az eső lehűtötte a levegőt. Mire Abonyba értünk, ismét kisütött a nap. Így jobb kedvvel néztünk a 6. próba elébe: népi játék -egy kb 2 m-es csőből kiguruló diót kellett egy kalapáccsal egy tuskón összetörni. 5ből 3at sikerült a fiamnak. Ha tovább csinálhatta volna, már jobban ment volna.
Innen már visszamentünk a szállóhoz. Útközben még lemostam a kocsit, mert a záporban sáros lett. Az egész napi túra 131 km volt.
Este közös vacsora volt egy népzenei betéttel (klassz volt
), utána egy színésznő énekelt sanzonokat, operett dalokat. Szerencsénkre elkezdődött a BL döntő. így átvonultunk a szomszédhelységbe és hagytuk a hölgyet énekelni.
Vasárnap is korán kezdődött a nap. h9től elindultunk egy felvonulásra rendőri felvezetéssel. Nem semmi, hogy milyen üres Szolnok vasárnap reggel 9 körül.
Így szétszakadás nélkül tudtak vonulni a veteránok.
Majd felállítottuk a kocsikat Szolnok főterén és vártuk a fél 12őt, az eredményhirdetést. Családom nyüglődött, szeretett volna hazamenni, én reménykedtem valami díjban. Leginkább a közönségdíjban. Így maradásra bírtam őket.
Az eredményhirdetést Szolnok polgármestere nyitotta. Megemlítette, hogy neki a Topolino és a Gran Torino tetszett a legjobban. Jó ízlése van.
(Amúgy a polgármester megjelenése tiszta Jay Leno: teljes farmerszerkó, kerek arc, ősz haj. Már ez is mellette szólt.
) Aztán elkezdték sorolni az autós ügyességi verseny díjazottjait. Reménykedtem egy 3. helyben, bár éreztem, hogy az időmérős versenyeket eléggé elszúrtuk. Szal a 3. nem én lettem. A 2. sem. Gondoltam, majd jövőre. Mire az 1. helyezettként a nevemet szólították. Zöld fülű a győztes!
Utána még a motorosoknál is díjazták a 3 legjobbat, díjat kapott a legidősebb és a legfiatalabb versenyző és a legidősebb autó, motor. Majd a közönség díjat egy Fiat X1/9 nyerte. (Nincs izlésük a szolnokiaknak.
) Gratulálok minden nyertesnek.
Összefoglalva a szolnoki veterán klub nagyon profin szervezte meg a rendezvényt és családi programként is tökéletes volt. Nagyon jól éreztük magunkat, jövőre már címvédőként indulhatunk.
A díjam:
A képtárat még mindig
itt találjátok.
