Érdekes egy este volt...
Hatra kimentem, ahogy kérték, beparkoltattak a tető alá,
majd alá kellett írni a nyilatkozatot, hogy mindenért vállalom a felelősséget. Kaptunk egy adatlapot is, melyen viccesen kevés adat volt: motorméret, hengerek száma, LE és hogy autóztatok-e. Hogy milyen kocsit lát a kedves nézelődő, azzal nem terhelték...
7ig volt még jó fél óra és nyugodtan lehetett nézelődni. Kezdtem az unokatesóm fiával, aki max egy kis elfogultsággal a legnagyobb forma volt az autóztatók között:
És még megcsodáltam egy pöpec állapotban lévő 69es Mustang kabriót:
7kor elkezdett megtelni a kordon mögötti hely az érdeklődőkkel. Kicsit távolabb álltam a kocsimtól és beszélgettem a Sierrás sráccal. Őt hamar megtalálták és elvitték, én inkább nézegettem, hogyan nézegetik a kocsimat. Aztán jött egy v8as ismerős a párjával, persze ő se ült még a Torinoban, így helyzeti előnyét kihasználva őket vittem az első kört.
Kétféle kör volt. Az egyik egy szabályos téglalap, ezen mentem a normális autóztatók. A másik útvonalnál egy rövid úttal be lehetett menni a téglalap belsejébe, majd egy bal kanyarral el lehetett menni a másik szárához. Ennek az volt az előnye, hogy a téglalapon belüli bal kanyar után egy jó nagy aszfaltozott terület volt, így bátran bele lehetett menni a kanyarba. Erre jártak az ólomlábúak... A téglalap egyik hosszú oldala vezetett el a parkoló előtt, itt lépésben kellett menni, az első szárában egy víz elvezetőnek álcázott fekvőrendőr volt. Íg igazán csak a másik hosszabbik száron lehetett menni, illetve azon, amelyik bement a téglalapba, mert a másik rövid szárba visszadugultak a kocsik a parkolós oldal miatt.
Arra álltam rá, hogy a vízelvezetőig szépen lépésben mentem, beszélgettem az utasokkal. A vízelvezető után nyomtam egy padlót, hogy halljanak egy kis gumicsikorgást, majd befordultam a téglalap belsejébe és igyekeztem Starskysan venni a bal kanyart. Az utasoknak nagyon bejött.
Egy izgalmasabb köröm volt. A téglalap belsejében egy BMW volt előttem. Szépen hagytam elmenni, gondoltam tempósabban végigmegy. Szal egy kis idő múlva indultam utána, hoztam a kedvenc kanyar stílusomat
, erősen gépészkedtem, hogy az utasokkal teli kocsi nagyjából arra menjen, amerre kell, mikor észrevettem, hogy a BMWs egy donutot csinál az egyenes közepén.
Padlófék, füstölgő gumik. Kicsit később láttam, hogy az egyik totalcaros vezette a kocsit...
Az autó egyre melegebb lett, sugározta hőt befelé is, illetve éreztem, hogy már nem indul úgy meg mint az elején. Aztán kb a 6. körnél a parkoló rész előtti dugóban leállt a motorom. Röviden ráindítóztam, nem indult, így megkértem az utasaimat, hogy toljanak félre. Felnyitottam a motorháztetőt, majd megittam egy liter vizet... Igen jól esett leállni, pihenni és a vasat pihentetni. Egy fél óra múlva ismét beindítottam és elindultam a parkolom felé. Útközben ismét leállt, itt is félretoltak. Amellett, hogy nem volt alapjáratom, csepegett a benzin a szívóteknőre. Azt hamar beláttam, hogy autóztatni már tuti nem fogok, így hagytam az autót tovább hűlni, illetve kisegítettem a lanciasokat pár szerszámmal, nekik benzincsövet kellett cserélniük.
10kor elindultam haza alapjárat nélkül. A Kincsem Parktól a Kerepesiig állt a kocsisor, így félreálltam még egy félórára, hogy ne kelljen túráztatva araszolni. Aztán gond nélkül hazaértem.
Elég vicces egy automata autót legalább 1500as fordulaton tartani a gázpedállal...
4 Ford lesz, két amerikai.
Ford Sierra RS Cosworth – 1989.
t.
