A "Green Hornet" (zöld lódarázs) az egyik legkülönlegesebb Shelby prototípus, amely egy 1968-as Ford Mustang Coupe-n alapul és nem Fastback-en, mint a legtöbb.
A kocsit 1967 augusztius 25.-e körül készítették mint egy korai 68-as modellt a dearborni gyárban. 390-es motorral, C-/-os váltóval, lime gold külsővel és ivy golg belsővel hagyta el a gyárat. Ezután a fejlesztőkhöz került, akik GT/CS (California Special) modell prototípusává alakították át. Így kapott nem üzemelő oldalnyilást (side scoop) üvegszálból, spoilert a csomagtartótetőre és 65-ös Thunderbird lámpákat a hátuljára.
1968 januárjában a kocsi a Shelby Automotive Shop-hoz került Ionia-ba (Michigan) és ott Walt Nelson, Fred Goodell, George Merwin és Ray Geddes igazi Shelby-vé alakították. Először is az orrát lecserélték a 68-as Shelby orra. A 390-es motort 428CJ „X”-re cserélték és a gyári C-6-os váltót egy megerősített Shelby változatra. Ez egy F-350-esből származott és Lincoln turbinát használtak hozzá. Két további változtatás tették a kocsit igazán különlegessé: Dave Long, a Bebdix korábbi mérnöke, egy kisérleti Conelec befecskendezőt szerelt a Cobra Jet motorra és Shelby tervezett a kocsihoz egy független kerékfelfüggesztést és tárcsaféket szereltek hátulra is. Ezekkel a változtatásokkal a kocsi meghaladta a maga korát. Sonny Free, egy custom fényező, három réteg csillogó arany zöld fényezést hordott fel és hogy szépen csillogjon lakkozta is.Fehér és arany EXP500 csíkok díszítették még a kocsit.
A „Green Hornet” Billy Cosby „Fat Albert” képregényéből való figura.
1971 májusában Robert Zadowski, a Ford céges hasnáltautó részleg menedzsere 3000 $-ért megvásárolta a kocsit. Mivel azonban túl nagy teljesítményűnek érezte családi autónak, így továbbadta októberben Don Darrow-nak a kocsit, aki fiának, Randy-nek, vásárolta. Don nem tudta, hogy milyen különleges Shelby GT500-ast vásárolt, így átalakíttatott több mindent a kocsin: fehér vinyl tetőt kapott, lecserélte a 10 küllős felniket 68-as stílusú acél felnikre, melyekre GT dísztárcsákat tett és F70x14-es, fehér falú Michlein gumikat. A Codelec befecskendezőt Holley porlasztóra, a független hátsókerék felfüggesztést Fairlane 9”-os hídra cserélte.
1971-től 1988-ig a Green Hornet csak 30 ezer mérföldet (48 ezer km) tett meg, mivel nem volt éppen takarékos
Randy 1988-ban olvasott a Recognition Guide-ban erről az autóról és rádöbbent, hogy milyen külenleges Shelby-je van. Felvette a kapcsolatott Paul M. Hewitt-tal, aki Fred Goodell-lel, aki pedig Carroll Shelby-vel. Miután Shelby igazolta, hogy ez egy igazi Shelby prototípus, Randy arra törekedett, hogy visszaállítsa a kocsit eredeti állapotába. A 10 küllős felnik még mindig a tulajdonában voltak és volt néhány régi fotója. 1993-ban felvette a kapcsolatot a & Muscle Mustang Restorations-nél Martin Euler-rel, aki tisztában volt a kocsi történetével, hogy segítsen a kocsit eredeti állapoába visszaállítani. Martin kinyomozta, hogy a Condelec befecskendezőt ellopták egy Ford raktárból a 70-es évek végén. Sajna a független kerékfelfüggesztés is eltünt. Fred Goodell segített Martin-nak újra építeni. A restaurálással 93 áprilisában végeztek és májusban az SAAC felvette Shelby autók listájára, annak ellenére, hogy a kocsi sosem kapott Shelby alvázszámot. A kocsi saccolt értéke 1-2 millió dollár.
